A hosszú hónapokig tartó kijárási és gyülekezési korlátozások után lehet 2021. május 14 úgy ég majd be az emlékezetünkbe, mint az ország egyik legszabadabb napja, piros betűs ünnepként kerül majd be a naptárakba és a jövÅ‘ben minden évben elmorzsolunk majd egy könnycseppet ennek évfordulóján. A másik lehetÅ‘ség az, hogy jövÅ‘re már emlékezni se fogunk rá, szerintem mindenki tudja, melyik a valószínűbb.

Komolyra fordítva a szót, jelentÅ‘s változás érte országunkat pénteken, hiszen az egészen október elseje óta fenntartott veszélyhelyzet nagy hatással volt hétköznapi életünkre. Míg a kihirdetett állapottal együtt járó gyülekezési tilalom annyira nem is befolyásolta napjainkat (kivéve talán azokét, akiknek éppen az utóbbi hónapokban támadt volna kedve a parlament elé vonulni), addig a kijárási korlátozások egészen biztosan sokaknak nehézségeket, esetlegesen frusztrációt okoztak, utóbbi saját tapasztalattal van alátámasztva. Nem szereti az ember, ha korlátozzák abban, ami más helyzetben a leghétköznapibb dolognak számít, ezzel felesleges vitatkozni, ilyen ez a demokráciaszakma. Mostantól azonban nem fog kelleni hosszú és dühös (bekapcsolt Caps lockal nyomatékosított....) Facebook posztokban arról írni, hogy miként korlátozza a HATALOM emberi jogainkat, hiszen nem csak hogy kilenc, hanem akár már 10 és 11 után is elhagyhatjuk otthonunkat, ráadásul még magyarázkodnunk sem fog kelleni senkinek, hogy épp mi az úti célunk. Érezzük a levegÅ‘ben a szabadság édes illatát?

Az, hogy valóban szükséges volt-e a veszélyhelyzet, vagy sokkal inkább a kijárási korlátozás eddigi fenntartása, eléggé vitatott téma és valószínűleg az is marad még néhány hónapig (évig?), hiszen nem érdemes arra várni, hogy a korlátozások fogalma olyan gyorsan eltűnjön a közbeszédbÅ‘l, még akkor sem, ha a vírus valóban örökre felhagy életünk megkeserítésével. Kétség sem fér hozzá, hogy az este 8 vagy épp 9 utáni kijárási tilalmak bevezetése valóban megszegte bizonyos jogainkat, azonban a körülményekre való tekintettel a közös érdek szentesítette az eszközt. Az egy egészen más dolog, hogy miért kellett ezt az egészet olyan formában bevezetni, ahol az, aki este nyolc után egyedül, a természetbe ment volna sportolni, ugyanakkora veszélyforrásként volt kezelve, mint akik 10es csoportokban, zárt helyiségben buliztak volna az esti órákban, az ilyen lépésekkel azért könnyű megingatni az emberek bizalmát. Mostantól azonban nem kell félni, akkor és addig megyünk sportolni vagy bármi mást csinálni, amikor csak akarunk, ez pedig mindössze azoknak lesz rossz, akik egész eddig tökéletes kifogásként hivatkoztak a rendelkezésekre, amikor épp ki kellett volna mozdulni otthonról.

Eduard Heger kormányfÅ‘nk, mint egy jó edzÅ‘, mindannyiunk közös gyÅ‘zelmének nevezte a veszélyhelyzet végének kihirdetését, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a vírus továbbra sem tűnt el, még mindig köztünk jár, még ha jól is álcázza magát, azonban pont úgy, ahogy eddig is, közösen sikerülni fog a teljes felszabadulás. Emellett arra buzdított mindenkit, hogy oltassa be magát, hiszen ez a leghatékonyabb módja a koronavírus elleni küzdelemnek, szép és jó ez így elméletben, már csak egy legalább ilyen hatékony kampány kéne hozzá, mert amíg gyorsabban terjednek az álhírek a bizonyított tényeknél, addig mindössze álom marad a lakosság kétharmadának beoltása és a nyájimmunitás.

Mindent összevetve nagyon úgy tűnik, hogy szebb idÅ‘k köszöntenek Szlovákiára, már ha a mostani tendenciák szerint alakulnak dolgaink, ebben bízunk és bíznunk is kell. Az, pedig, hogy ez a szabad május 14 egy fontos nap a vírus elleni küzdelem naptárában, nem is kérdés, ezek után már csak annyi kell, hogy ez legyen az utolsó alkalom, amikor egy ehhez hasonló bejelentésnek örülünk.