Segítek egy kicsit, az összes. És az említett változások közül mennyi is volt pozitív irányú? Ez attól függ, kitől kérdezzük, nekünk, a nagy többségnek azonban ismét csak az rá a válasz, hogy az összes.

Rá kéne lassan ébredni, ha az ember az egyetemek működésén akar gyökeresen változtatni, mindezt pedig nehezen átlátható, párbeszédet nélkülöző módon teszi, lehet lesz pár fiatal és erőteljes hang, aki megszakítja „mondandóját”. Ez a néhány hang esetünkben, egész pontosan múlt hét kedden pedig a több ezres határt is jócskán megugrotta, bizonyítékként elég egy pillantást vetni a Pozsonyban megörökített sárga szájmaszk és lufikavalkádra.

De, hogy mi is vezetett a fiatalok utcára vonulásához, akiknek jó hangok szerint megint inkább csak „tanúni’ kőne”? Nem más, mint az oktatási minisztérium által beharangozott felsőoktatást célzó reform, aminek bevezetése nem kis veszélyt jelentene az egyetemi autonómiára és önkormányzatiságra. Röviden összefoglalva, amennyiben a jelenleg tervezett formában hajtanák végre a reformot, az megváltoztatná az igazgatótanácsok összetételét, hiszen tagjainak felét ezentúl a minisztérium által javasolt személyek alkotnák és mindössze a maradék helyeket tölthetné be az akadémiai szenátus. Emellett ettől kezdve előbbi határozna az egyetem költségvetéséről és beleszólása lenne a rektorválasztásba is.
Persze a minisztérium már a tüntetés előtt védekezni próbált és arra hivatkozott, hogy a reformra az egyetemek és ez által a diákok érdekében van szükség, céljuk ugyanis az, hogy a felősoktatás belső világát nyitottabbá tegyék például vállalkozók vagy más olyan személyek számára, akik könnyebbé tehetik a diákok munkapiacra való beilleszkedését. Mindez szép és jó, mindössze egy kis bökkenő kerül elő, ha kicsit a dolgok mélyére ásunk. Úgy tűnik elfeledkeztek arról, hogy reformot pénz nélkül nem igazán lehet véghez vinni, a kormány ugyanis ahelyett, hogy növelné a felsőoktatásra szánt forrásokat, további 28 millióval készül azt megvágni. Elhisszük ám mi a segítő szándékot, nem kell ennyire a szánkba rágni….

Válaszul mindezekre múlt hét kedden, az 1989-es demonstráció harminckettedik évfordulóján tüntető egyetemisták gyűltek össze a fővárosban az ország minden szegletéből, akik a szimbolikus dátum mellé a Szabadság teret választották szimbolikus helyszínül. A szlovák egyetemista csoportosulásokon és ifjúsági szervezeteken kívül a magyar diákokat képviselő Diákhálózat is kiállt az ügy mellett, hiszen minden szlovákiai tagszervezetéből nagy számban érkeztek diákok az eseményre, akiknek ugyanennyire szívügye az egyetemek valódi szabadsága. A DH mellett a Pozsonyi Magyar Szakkollégium diákjai is képviseltették magukat, együtt tartották magasba transzparensüket egy egyértelmű üzenettel: „Veletek vagyunk”.

Ha esetleg valaki továbbra is úgy gondolná, hogy a diákok rendbontás, esetleg unaloműzés miatt vonultak utcára, vagy éppen azért, mert annyira lázadni akartak valami ellen, hiszen ők mindent jobban tudnak, annak a Szabadság téren elhangzott beszédek igazi megváltásként hatottak volna, hiszen itt többször is elhangzott, mennyire szükségesnek látják a reformot maguk a tanulók is, valamint, hogy még a minisztérium kezdeményezésével is több ponton egyetértenek, „követelésük” pedig mindössze annyi, a nagy újítások közepette egyáltalán ne csorbuljon az egyetemek autonómiája, egyáltalán ne csorbuljon a demokrácia. Úgy gondolom ez olyan ügy, ami mögé mindannyian be kellene, hogy tudjunk állni. Én pedig, bár külföldi egyetemistaként, de legalább ennyire kiállok a tüntetők és céljuk mögött, „semmit rólatok nélkületek”!

Marton Máté