Nem csoda, a mosolygós kofák, ínycsiklandozó illatok és szebbnél szebb kézműves termékek a környékről mindenkit a csiliznyáradi Platán panzió parkjába vonzott.

A hónapban először került megrendezésre a Csilizközi Őstermelői Piac, mely célja a helyi termelők és kézművesek támogatása. A piac nagy népszerűségnek örvend, reggel 10 órakor már tele a parkoló és elégedett vásárlók jönnek velem szembe, akik büszkén lóbálják a hazai jóságokkal megtelt kosarukat. Apropó parkoló, aki még nem járt a piacon, annak elárulom, hogy a szervezők mindenről gondoskodnak – a parkolás problémamentes, sőt készséges biztonsági őrök is besegítenek a forgalom irányításába.

A bejárat előtt fülig vigyorgó gyerekek üdvözölnek, akik alig várják, hogy megmutathassák a Piaci Hírnök legújabb kiadását. Jól érzik magukat a friss levegőn, vidámak, mert szájmaszk nélkül (kicsit távolabb ugyan egymástól, mint a vírus kitörése előtt) mesélhetik el a barátaiknak, milyen menő fából készült kisvonatot láttak Róbinál, az egyik helyi kofánál.

Ahogy beérek a standok közé, megcsap a sült hal finom illata, de mindent a maga idejében, először a kihagyhatatlan reggeli kávé kerül sorra. A kávémat egy profi barista készíti, méghozzá egy háromkerekű járgányra szerelt masinából. Mellettem pici gyerekek fogócskáznak, hallom, ahogy a szülők felsóhajtanak, de csak annyit mondanak: óvatosan!

Először nem hiszek a szememnek, de tényleg egy tyúk sétál mellettem... igen, a hagyományos piacról nem hiányozhatnak a nyuszik és a tyúkok sem.

Hallom, ahogy mögöttem két régi ismerős összefut, konstatálják, hogy a kézfogást még inkább hanyagolják, de már nagyon örülnek neki, hogy helyi termelőktől szerezhetik be a zöldséget a vasárnapi húsleveshez. Megértem, kiváló a termés, régen láttam ilyen friss hagymát vagy répát.

Ahogy sétálok, a pult mögül egy kedves arc köszön rám, egészen Nánáról érkezett a krémméz, amit kóstolgatok. A választék végtelennek tűnik, a csokistól a kandírozott narancson keresztül a forralt borig terjed az ízek világa. Nagyon tetszik, hogy minimális hulladékot termelve zajlik az adok-veszek, aki otthon felejtette a kosarát, kölcsönözhet mosható textil szatyrot.

Rengeteg szebbnél szebb kézműves dolgot látok, utolér a bőség zavara. Köcsögök, fából készült játékok, újragondolt anyag bábuk, festmények és szappanok kacsintgatnak rám az asztalokról.

Szemben velem éppen kolbászért sorakoznak az emberek, sietnek, hogy jusson nekik házi kenyér, amelyet két utcácskával odébb árulnak.

Aki diétázik, csak saját felelősségre lépjen be a piac területére, finomabbnál finomabb torták, sütemények, rétesek várják a vevőket. Azok, akik ételallergiában szenvednek bátran keressék fel a mindenmentes sütis standot, biztosan találnak egy szelet glutén- vagy éppen tejmentes desszertet.

A vitamin raktárat is fel lehet tölteni a piacon, különböző házi készítésű szörpökből, limonádékból lehet válogatni, de még friss cseresznye is kapható. A csalamádék, savanyúságok magukért beszélnek, nehéz ellenállni a kísértésnek.

A piac remek hangulatban telt, hosszú idő után először végre úgy érezhette az ember, hogy most egy kicsit minden újra normális. Sőt, jó. Mert együtt vagyunk. Helyiek, akik egymástól vásárolnak, azért, hogy nekünk, itt, Csallóközben jó legyen.

(ann)