Mathilde és édesanyja egy tragikus vonatbaleset elszenvedői, utóbbi sajnos életét is veszti. Az édesapa, Markus hivatásos katonaként hosszú éveket töltött távol otthonuktól, most hazatér egyedül maradt lányához. Hamarosan felbukkan nála egy különös figura, Otto, aki szintén a vonaton utazott és állítja, hogy nem baleset történt. A gyilkosságot egy koronatanú kiiktatására tervelték ki, aki az Igazság bajnokai nevű motorosbanda feje ellen tanúskodott volna, Markus felesége pedig csupán véletlen áldozata volt a merényletnek. A katona nem habozik, Ottoval és barátaival – akik a feladatra tökéletesen alkalmatlanok – bosszúhadjáratra indul, még ha ehhez a fél alvilággal le is kell számolnia.

Viszonylag nehéz egy olyan filmről, mint Az igazság bajnokai bevezetőt írni, így inkább a hivatalos szinopszissal kezdtem. De már a leírás is remekül megmutatja, hogy mennyire nehezen lehet pozícionálni ezt az alkotást. A fenti szöveg egy John Wick-féle bosszúfilmet vetít előre, miközben a végeredmény egy, a gyász feldolgozásának folyamatát bemutató dramedy. Anders Thomas Jensen zseniális érzékkel nyúlt a témához és olyan szereplőket, karaktereket alkotott meg, akik egy pillanat alatt a szívünkbe lopják magukat.

Kezdésnek itt van mindjárt az egyik főszereplő, a megtört apukát alakító Mads Mikkelsen, aki Markus szerepében élete egyik legjobbját nyújtja. Kifejezéstelen és rezignált arccal veszi tudomásul a körülötte történő eseményeket, de látni rajta, hogy bármikor kitörhet belőle a fájdalom. Remek partnere Otto szerepében Nikolaj Lie Kaas, akit lelkiismeretfurdalás gyötör a múltban elkövetett bűnéért, illetve az a tény sem hagyja nyugodni, hogy ő adta át a helyét a baleset előtt Markus nejének. A két férfi között remek az összhang, karaktereik szépen simulnak egymáshoz, öröm nézni a fejlődésüket.

Azonban mégsem ők azok, akik miatt elsősorban emlékezetes lesz a film, hanem a mellékalakok, akik pazarul oldják a feszültséget. A két agyament hacker vagy az ukrán szexrabszolga saját történetekkel bír, melyeket egészen elképesztő módon bont ki a forgatókönyv. Nem mesélik el hosszasan, mi történt velük, miért is ilyen különcök - egyszerűen csak megvannak a pillanataik, amikor minden világos lesz számunkra. Ők hozzák a humort a filmbe, melyre nagy szükség is van.

Őszintén megmondva már sokat olvastam Anders Thomas Jensen eddigi munkásságáról, ám az azokat az egekbe magasztaló kritikák mindig megrémisztettek kicsit. Éppen ezért tartottam Az igazság bajnokaitól is, hiszen ugyanazok istenítették, akik a Venom 2-t vagy akár a Volt egyszer egy... Hollywoodot is. Számomra mindkét film hatalmas csalódás volt, ám most mindenkinek igaza van.

Az igazság bajnokai messze az év legizgalmasabb, legérdekesebb, legjobb karaktereivel megáldott filmje, melyben nagyon szépen megfér egymás mellett a dráma, akció, humor hármas. Azt hiszem, ideje bepótolni elmaradásom a Jensen-filmográfiában, mert ez az ember valóban egy zseni. MP