Nem lenne nagy túlzás azt mondani, hogy április utolsó hete igazi megváltás volt országunk lakói számára, a vendéglátásban dolgozóknak azért, mert végre kinyithattak, mindenki másnak pedig pontosan ugyanezért, csak más szempontból. Bár tény, hogy csak részleges ez a megváltás, hiszen a nyitás csak a teraszokra terjedt ki és nem egy feltétel társult hozzá, így is örömmel töltötte el az embereket, hogy végre leülhetnek beszélgetni rég nem látott barátokkal, ismerősökkel egy kávé vagy épp sör mellett. A nagy érdeklődés alól a dunaszerdahelyi Nosztalgia söröző sem volt kivétel, ahol már a nyitás első napján foglalni kellett, ha valaki helyhez akart jutni. A hely történetéről, illetve az utóbbi hónapok rá mért hatásairól az alapítóval és tulajdonossal, Rácz Veronikával beszélgettem.

Mióta működik a vendéglő a jelenlegi formájában?
Ebben a formában már több mint hat éve.

Szerinted mitől lesz jó egy söröző?
Hát, szerintem elég sok mindentől. Már kezdettől mindig a vendégek igényének akartam megfelelni. Volt egy elképzelésem arról, hogyan is kéne ennek működnie, de mindig fontos volt, hogy igazodjunk az igényekhez. Másik fontos szempont az, hogy itt kell lenni és felügyelni az egészet, ez nélkül nem megy. Persze ott van az is, hogy mindig valami újat kell vinni a dologba, már csak azért is, hogy ne váljon unalmassá.

Mi volt az első reakciótok a tavaly márciusban bejelentett korlátozásokra?
Először is sokk, ahogy szerintem mindenki másnak. Nem igazán akartuk elhinni, hogy valami ilyesmi megtörténhet, amikor pedig ténylegesen be kellett zárnunk, akkor azt nem hittük, hogy ez tovább tarthat két hétnél. Úgy képzeltük el, hogy ez egy múlandó állapot, aztán szépen lassan kezdtünk hozzászokni. Nyilván sok fejfájást okozott, hiszen az elején még csak rebesgették, hogy jön majd a támogatás, szóval, ha valakinek nincsenek tartalékai, akkor emiatt komoly gondok adódhattak és biztosan nem keveseknek volt ilyen problémája. Alternatív megoldásként működött ugyan a kiadás, az ismerősök rendeltek sört és mindenféle csomagokat, úgyhogy azért volt valamicske bevétel, de az édeskevés volt a megszokotthoz képest.

Mennyire hozta vissza a nyári „szabadság” a kiesett hónapokat?
Vissza nem igazán hozta, hisz azokat a hónapokat nem tudja pótolni, de azt sem mondhatom, hogy ne lett volna jó nyarunk. Nem ment annyi ember kirándulni, máskor azért meg szoktuk érezni, hogy júliusban és augusztusban, amikor sokan utazgatnak, azért megcsappan a bevétel, ráadásul úgy, hogy még a falunapok sem voltak megtartva, a hétvégéken is általában teltház volt, viszont sajnos ez sem tudta pótolni a sok kiesést.

Kaptatok valamilyen támogatást?
Kaptunk, de nagyon keveset. Az alkalmazottakra is járt, a fizetésük egy bizonyos százalékaként, én, mint vállalkozó is kaptam, de ez is csak a kiadásaink egy elenyésző részét fedte.

Fennállt bármikor annak a veszélye, hogy véglegesen be kell zárnotok?
Szerencsére nem. Le tudtuk redukálni a költségeinket, a sörök kiadásából is valamicske összeg befolyt és volt elég tartalékunk és kitartásunk is. Az őszi és téli helyzetre már sokkal jobban fel voltunk készülve, a nyári hónapok bevételeinek egy elég nagy részét is erre szántuk és még az is lehet, hogy most is ez vár ránk, mert innen-onnan már hallani lehetett olyat, hogy ősszel megint be kell majd csuknunk. Ebben a helyzetben nem engedhetjük meg, hogy nagy lábon éljünk.

Hogy fogadtátok az enyhítések hirtelen bejelentését?
Nagyon vártuk már, meg úgy tűnt, hogy mindenki más is, mert megállás nélkül csörgött a telefon, mindenki foglalni akart, már az első napra. Mindenki örült a másiknak, mi meg a helyzetnek. Korlátozások mellett ugyan, de nagyon sikeres első napot zártunk.

Mik a terveitek a következő hónapokra?
Most nagy befektetésekre, újításokra nem érdemes számítani, mint már mondtam félünk az ősztől, dolgozunk, ahogy és ameddig tudunk és maximálisan kihasználjuk ezt az időszakot. Kisebb sör és étlapújítások persze biztosan lesznek, igények és lehetőségek szerint. Terveink ugyan voltak, de egyelőre inkább áttoljuk őket a következő évre.