Jankovics nevéhez fűzÅ‘dnek olyan kultikus alkotások, mint a Magyar népmesék-sorozat vagy a János vitéz. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotót népszerűségét - a mindenki által ismert animációs filmjei mellett - közösségépítÅ‘, pozitív lelkiségének is köszönheti. Oldott elÅ‘adói stílusa és magabiztos szakmai tudása miatt méltán lett közkedvelt, a magyar kultúra meghatározó személyisége.

Jankovics Marcell egy olyan művész volt, aki egyben volt közéleti szereplÅ‘, népmesekutató és hihetetlen művelt gondolkodó. Életműve a magyar kultúra egyik alapköve marad mindörökké. Az életpályáját bemutató cikk az MTI és az ATEMPO.sk kulturális portál jóvoltából jöhetett létre.

Jankovics Marcell 1941. október 21-én született Budapesten. Családját 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. A pannonhalmi bencés gimnáziumban végzett, kétszer is a budapesti építészmérnöki karra jelentkezett, de édesapja "bűnei" miatt nem vették föl. 1959-ben és 1960-ban az ErÅ‘műjavító és Karbantartó Vállalat Anyagvizsgáló Laboratóriumában dolgozott. Ennek a munkahelyének köszönhette a továbblépést: egy munkatársa "közvetítette" a Pannónia Filmvállalathoz (utóbb Pannónia Filmstúdióhoz, majd Pannóniafilm Kft.-hez).

Pályája indulásakor három jelentÅ‘s művész alkotásmódjával ismerkedett meg: Nepp Józsefnek a képet, hangot és gondolatot egységben érvényesítÅ‘ humorával, a Kovásznai György-féle festÅ‘szemlélettel, a képi gondolatokat egymás mellé fűzÅ‘, rétegzett, míves kollázsanimációval és Macskássy Gyula jelszerűen tömör, tiszta ábrázolásmódjával.

1965-ben rendezÅ‘nek nevezték ki, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel készítették a Gusztáv című rajzfilmsorozatot. A pályája egyenesen ívelt fölfelé. 1973-ban elkészült az elsÅ‘ egészestés rajzfilmje, a János vitéz, amely a magyar rajzfilmtörténetben mérföldkÅ‘. Kiemelt szerepet kap a filmben, mint sok további munkában is, a következetes színdramaturgia.

A János vitézzel újabb, életre szóló barátságok kötÅ‘dtek: Hoppál Mihály néprajzkutatóval, Szemadám György festÅ‘művésszel és Szakály Ferenc történésszel alkottak erÅ‘s szellemi közösséget. Péterfy László szobrásszal, Csete György és Makovecz Imre építésszel, Kelemen András pszichiáterrel, Kovács István költÅ‘vel, Molnár Imre iparművésszel és másokkal 1981-ben megalapította a Március 15. Társaságot, mely a kor igazságtalan kitüntetési gyakorlatával szembeni tiltakozásként harminc éven át magándíjjal jutalmazta a kiemelkedÅ‘ életműveket.

Jankovics Marcell a kisfilmek készítését sem hagyta abba, sorra nyert velük a nemzetközi szakmai megmérettetéseken; a Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték. 1977-ben elkészítette a KüzdÅ‘k című rövidfilmjét (cannes-i Arany Pálma). A három fekete-fehér rövidfilmje - Mélyvíz, Sisyphus, KüzdÅ‘k - egyfajta triptichon részeinek tekinthetÅ‘k, a témák mitológiai allegóriákba vannak kódolva.

1977-ben kezdte el a Magyar népmesék sorozatot, amelyet forgatókönyvíróként, rendezÅ‘ként, tervezÅ‘ként 2002-ig gondozott. Ezeken a népmese-animációkon generációk sora nÅ‘tt fel, hungarikum lett. Az elsÅ‘, a harmadik és az ötödik sorozatban a figuraterveket és a forgatókönyvet is Å‘ készítette. A másodiknál és a negyediknél "csak" fÅ‘rendezÅ‘ként szerepel, de újra és újra visszahívják, a sorozat "szellemi atyjának" azóta is Å‘t tekintik.

1981-ben mutatták be a Fehérlófiát, amely nemzetközi elismerést hozott.

Kisebb animációs munkák után elindult a Mondák a magyar történelembÅ‘l című sorozat, amely a Képes Krónika világára épül és legfÅ‘bb célja a történelmi ismeretterjesztés. KövetkezÅ‘ egészestés filmje az Ének a csodaszarvasról (2002), melyet Szörényi Levente felkérésére készített el. Régi terve valósult meg Az ember tragédiája (2011) elkészültekor. A 160 perces rajzfilm 23 évig készült, minden színt más stílusban rajzoltak meg. Az utóbbi években a Toldi rajzfilmesítésével foglalkozott.

Jankovics Marcellnek grafikusi, könyvillusztrátori tevékenysége is meghatározó volt, valamint művelÅ‘déstörténészként is maradandót alkotott. Készített rajzfilmplakátokat, tervezett emblémákat, saját könyvein kívül illusztrált mesekönyveket és más szépirodalmi műveket. Cikkei, tanulmányai és számos könyve jelent meg. 2007-ben Méry Gábor fotóművésszel együtt elkezdte feldolgozni a Felvidék templomait és azok szárnyasoltárait. 2015-ben jelent meg A vizuális nevelésrÅ‘l című könyve, melyet egyik legfontosabb írásának nevezett. A Magyar Nagylexikon elsÅ‘ öt kötetének szerzÅ‘ munkatársa volt (1993-1997).

A Duna Televízió egyik alapítója volt. Kurátorként, szóvivÅ‘ként, az induló televízió műsortanácsának elnökeként is dolgozott.

Több nemzetközi filmfesztivál zsűrijébe is meghívták: Zágrábba, New Yorkba, Teheránba, Espinhóba, Ottawába, Oberhausenbe, Krakkóba, Hirosimába.
Számos kitüntetést kapott: 1974-ben Balázs Béla-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2007-ben Prima Pimissima díjat vehetett át. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2014 óta a nemzet művésze volt. 2019-ben vehette át a közmédia életműdíját, a Csoóri Sándor-díjat. 1998-tól 2000-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke, 2010-ben az NKA elnöke volt. Az MMA egyesülethez 1993-ban csatlakozott. 2011. november 5-tÅ‘l, az MMA köztestületi rangra emelésével a tagság beválasztotta az elnökségbe. 2014 és 2020 között a MMA alelnöke, majd 2020-tól a köztestület tiszteletbeli elnöke lett.

Életének 80. évében 2021. május 29-én hunyt el.