Ide tartozik az a hétvége is, amikor sok szórakozni vágyó jófej ember autóba ül, vagy még ennél is jobb esetben biciklire pattan és az ágyban alvás kényelmével együtt hétköznapi gondjait is maga mögött hagyja. Végülis, ki mondta, hogy a „valamit valamiért” helyzeteknek mindig arányosnak kell lennie, vagy ha így is van, az immár harmadik alkalommal megtartott NFGreen fesztivál egészen biztosan a pozitív kivételek közé tartozik.

Sátor megvan? Meg. Matrac? Remélem nem lyukas még. Hálózsák? Áá, majd jobban összebújunk. Szúnyogriasztó? Bízzuk a véletlenre, meg engem amúgy se szoktak csipkedni, azt olvastam ez attól függ milyen a véred, hiába, van, amire születni kell. Fürdőruha? Naná! – jelenetek egy elképzelt, de erősen lehetséges készülődésből. Annyi tanulság azt hiszem gond nélkül levonható belőle, hogy ez a nagybodaki Duna-parti (mégis csak volt értelme azoknak a tollbamondásoknak…) hétvége nem az az alkalom, amire a fél házat hátizsákba kell pakolnunk hogy igazán jól érezzük magunkat. Épp ellenkezőleg, ugyanis amint átlépjük a bodaki vadászház erődben megbúvó kapuit és felpakolva, felkarszalagozva a legjobb sátorhelyet célozzuk meg, egyből úgy érezzük majd, a hely varázsa minden, amire szükségünk van. És, hogy idén a meseszép ártéren kívül mi minden biztosította ezt? Alig vártam, hogy ideérjünk!

Az eddigi három alkalomból most először adott otthont a fesztivál egy kerekasztalbeszélgetésnek, így a Kompromisszum magazin csapatának és meghívott vendégeiknek köszönhetően már az első pár órában okosodhattunk kicsit, ez esetben arról, vajon mi lesz a sajtó jövője. Ezt követően Kuklis Katalin, Béhr Márton és a Fókusz Diákszínpad legalább annyira tehetséges, mint amennyire fiatal tagjai gondoskodtak arról, hogy az esti programokra is mindenki könnyedén ráhangolódhasson. A középiskolás diákokból álló színtársulat ugyanis az Arthur Miller által írt Salemi Boszorkányok átdolgozott verzióját állította színpadra, a vadászház egyik terme, mint helyszín pedig kiválóan illeszkedett a fiatalok által megteremtett hangulathoz. És ha már az esti programoknál tartunk, az első éjszaka folyamán hárman gondoskodtak róla, hogy véletlenül se akarjuk túl korán befejezni a napot, ők pedig nem mások voltak, mint a Gomoly, a Stone Sober és a Pasztell Fekete. Míg első kettő esetében a húrokat nem kímélő zenekarokról beszélünk, addig az utóbbinál az elektronikus zene szépségeit elhozó DJ csapatról. Annyi azonban mindhármuk esetében biztos, mindent megtettek, hogy ne legyen érdemes korán lefeküdni.

És mint minden jó történetnek, ennek is van folytatása, ezt a folytatást azonban az különbözteti meg a legtöbbtől, hogy jól is sikerült. A szombati nap egy „kedves” látogatónak hála nagy részünk számára kifejezetten korán kezdődött, akik nem tartoztak nagy részünkhöz, azok vagy füldugóval alszanak, vagy csak nagyon irigylem őket. Mindenesetre úgy érzem, utólag is mindenki nevében megköszönhetem a kedves gesztust, nyertél nekünk pár órát a naphoz, ami tele volt változatosabbnál változatosabb programokkal. Elsőként az igazán maximalisták Hunčík Kata jóvoltából jógával kezdhették a napot, ami pontosan annyira megnyugtató egy Duna-parti tisztáson, mint ahogy elsőre hangzik. Mivel az NFGreen kultúra tekintetében kiemelkedően sokszínű, az ezt követő program olyan volt, ami valószínűleg ritkán fordul elő fesztiválokon, de lehet én tartozom kisebbségbe azzal, hogy nem hallottam még asszonykórust egy fesztiválon sem. Nem kérdés viszont, hogy a Nyárasdi népdalkör tovább színezte az egyébként sem szürke felhozatalt. Igazán eseménydús volt az átmenet délutánból estébe, kezdve Iván Zlataris Anett önismereti workshopjával, nem egy, nem is kettő, hanem egyenesen három irodalmi témájú beszélgetéssel, amik Mucha Dorka, Gyurász Marianna és Gazdag József részvételének köszönhetően valósulhattak meg és tekintettel arra, hogy témájukban elég erősen eltértek egymástól, minden irodalomkedvelő megtalálhatta azt, mit szeme-füle éppen kívánt. Mielőtt a fesztiválozók ismét átadták volna magukat az esti dallamok ringatásának, Kiss Márta és Ürögi Jani jóvoltából egy performansz élményével is gazdagabbak lehettek. A szórakoztatást az Adele Mede, az Estendøn (akiknek ezúttal nem kell attól tartaniuk, hogy hibásan írják le a nevüket) és a Korai Elektric zeneakarok folytatták, a másnapba pedig Lulik dj szettje vitte át a fáradhatatlan, élményekkel teli résztvevőket. Így történt az, hogy pár órával később felkelt a nap és hogy, ugyan egy napos szünet után, de a jóval fiatalabb szórakozni vágyók és szüleik is kiélvezhessék a hamisítatlan NFGreen élményt, pontot tettünk a fesztivál végére….egészen a következő évig.

Persze szégyenteljes beszámoló lenne ez, ha kihagynám, hogy a temérdek program mellett a fesztivál a napjainkra létfontosságú környezetvédelemre építi egész arculatát, épp ezért ez nem az a hely, ahova érdemes repohár, illetve saját evőeszközök nélkül elindulni, mindezért pedig hatalmas pacsi jár a szervezőknek. Azt sem lenne szép dolog kihagyni, hogy a zene nem korlátozódott ám az esti koncertekre, helyette egész nap kellemes dallamok töltötték be a helyszínt, a kapuktól egészen a Dunáig, amiről többek között Vinnie Lonely és DJ Zöld gondoskodtak. Ezek mellett pedig annyi minden van még ezzel a meseszerű hétvégével kapcsolatban, amit érdemes lenne megemlíteni, de ha pontról pontra mindent leírnék, elveszne a dolgok varázsa, aki pedig jövőre szeretné mindezt először átélni, annak úgy is kevés lenne az a pár plusz szó.