1965 – Sir Winston Churchill halála

Sir Winston Leonard Spencer Churchill Londonban, 90 éves korában halt meg. A nagy II. világháborús koalíció miniszterelnöke volt, 1953-ban pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. 1900-tól konzervatív alsóházi képviselő volt, majd 1904-ben átpártolt a liberálisokhoz. Fényes politikai karrierje során 1908-ban kereskedelmi miniszterré, 1910-ben belügyminiszterré, 1917-ben fegyverkezési miniszterré, 1918-ban hadügyminiszterré és 1921-ben gyarmatügyi miniszterré nevezték ki. A konzervatívokhoz visszatérve 1940.05.10. és 1945.07.26. között miniszterelnökként és hadügyminiszterként vezette a háborús nagy koalíciót. 1951-től 1955-ig ismét a miniszterelnöki tisztséget töltötte be.

1878 – Vera Zaszulics, a modern kor első női terroristája rálő Trjepov tábornokra

Vera Zaszulics a tábornok nyilvános fogadóóráján annak szentpétervári irodájában követte el tettét, kifejezve egy fogoly megverésével szembeni tiltakozását. Trjepov, aki az uralkodó cár törvénytelen testvére volt, életben maradt. P. A. Alekszandrov, Zaszulics ügyvédje elérte a nő felmentését. Védőbeszédében elmesélte Zaszulics előéletét: szólt a megaláztatásokról és a kínzásokról, amelyeket korábbi letartóztatása és bebörtönzése során szenvedett el. A. F. Koni jogász emlékirataiban - aki a per bírája volt - szerepel néhány verssor, melynek szövege isteni büntetésnek mutatja a terrorista aktust.

1458 – Hunyadi Mátyás Magyarország királya lesz

1458. január 24-én választották meg Magyarország királyának a 15 – más számítások szerint 17 – esztendős Hunyadi Mátyást (ur. 1458–1490), a törökverő hadvezér, Hunyadi János fiát. A legenda szerint Mátyást a Duna jegén türelmetlenül várakozó budai és pesti polgárok kiáltották ki uralkodónak, a valóságban azonban a Magyarországot irányító főúri ligák juttatták trónra azt a fiatalembert, akinek 32 évig tartó országlása hazánk utolsó fénykorának bizonyult. (Forrás: Körkép.sk)

Egy másik írásos bizonyíték ugyanakkor cáfolja, hogy a királyválasztás tényleg a Duna jegén zajlott volna.

„A Szegeden, 1458. január 12-én megkötött egyezményben Hunyadi Mátyást jelölték a trónra, így a Budára és a pesti Rákosmezőre összehívott királyválasztó országgyűlés valójában inkább formalitás volt, nem az a váratlan fordulat, amelynek a későbbi történetírók egy része láttatni kívánta. Először a főurak és főpapok egyeztek meg a budai Várban a pápai legátus társaságában, majd a Pesten gyűlésező köznemesek is csatlakoztak hozzájuk, ennek azonban az előzmények miatt már nem volt különösebb súlya. Az tehát biztos, hogy a választás nem a Duna jegén zajlott, de az nem egyértelmű, pontosan mi is történt a befagyott folyón. Egyesek szerint a polgárok vonultak ki, hogy nyomást gyakoroljanak a gyűlésre, mások azt állítják, a döntést ünneplő nemesség özönlött a befagyott folyóra, hogy ilyen módon is kifejezze egyetértését. A legkiábrándítóbb elmélet szerint pedig a Mátyás megválasztását leginkább szorgalmazó nagybátyja, Szilágyi Mihály – aki a szegedi megállapodás értelmében nem mellesleg a kormányzói tisztséget is bebiztosította magának unokaöccse megkoronázásának esetére – szervezte a „spontán tömegmegmozdulást”, hogy a vele érkező 15 ezer fegyveres mellett ezzel is „megkönnyítse” az országgyűlés döntését,” áll az Index 2013-as tudományos cikkében.

41 – Rómában merényletet követnek el Caligula császár ellen

Caligula császár négy évig tartó rémuralmának egy összeesküvés vetett véget. Hatalomra kerülésekor, kezdetben népszerű volt, de politikai módszerei (a felségsértési perek újrafelvétele), tékozlása, önimádata, amellyel megkövetelte, hogy istenítsék, ellenszenvessé tette az egész Birodalomban. Monarchikus uralomra törekedett. Felháborodást keltett túláradó vonzalma nővérei iránt; Livia Drusillát, akivel vérfertőző viszonyban élt, halála után istennőként tiszteltette. Caligula példaképei az egyiptomi fáraók voltak. Istennek tartotta magát, Jupiterhez hasonlóan vélt cselekedni. Versenyre szólította fel Jupitert, döntsön, kit illet a világuralom. A szellemi dolgok nem érdekelték, legszívesebben a cirkuszi kocsisok és gladiátorok társaságában időzött. Hogy a vérontásban talált gyönyörét kielégítse, a legelőkelőbb polgárokat léptette fel gladiátorokként vagy dobatta a vadállatok elé. Az emberek iránti megvetésére jellemző, hogy a lovát konzultársává akarta megtenni. Sokan őrültnek tartották. Egy alkalommal a Rajnánál állomásozó csapatait elküldte kagylót szedni, így akarta a kibontakozó lázadást megakadályozni. Környezete nem bírta tovább kegyetlenkedéseit, orvul megölették. A gárda egyik tribunusa meggyilkolta a capitoliumi játékok alatt.