Bár országunk egyik neofasiszta parlamenti képviselője még az első világháborús mustárgáz veszélyre is fel volt készülve a pénteki nap folyamán, lehet hogy sokunkkal együtt még őt is nagy meglepetésként érte, hogy az országgyűlés sikeresen elfogadta az azóta csak „Covid-törvénynek” nevezett intézkedéscsomagot, ami reményeink szerint végre talán jobb irányba fordítja majd az ország járványhelyzetét.

Mit is foglal magába a „Covid-törvény”? Röviden, a járvány megjelenése óta talán legmegosztóbban fogadott intézkedéseket.

Hosszabban kifejtve, az intézkedéscsomag érvénybe lépéstől kezdve jelentős különbségek lesznek oltottak és oltatlanok lehetőségei között, és még mielőtt úgy hangzana, hogy egyetértek azokkal, akik most nagy hangon szegregációt kiáltanak, rögtön hozzáteszem, ezek a különbségek egyáltalán nem a létfontosságú cselekvések területén jelentkeznek majd. Egyszerűsítve: senkinek nem kell attól tartania, hogy azért fog éhen halni, mert nincs beoltva, szóval nem kell futni és idézeteket posztolni az 1984-ből Facebookra.

A Covid-törvény leginkább a vendéglátóhelyek és tömegrendezvények látogathatóságát fogja átrendezni, hiszen míg azok korábban OTP, azaz „oltott, tesztelt, átesett” formában működhettek, mostantól a betűszóból kiesik a T, vagyis csak az oltási igazolvánnyal rendelkezőket, vagy a betegségen legalább ennyire bizonyíthatóan átesetteket fogadhatják az említett intézmények és események.
Az országgyűlés azonban nem csak szigorított, sőt, pénteki döntésüket egy igazi húzd meg, ereszd meg helyzetnek is nevezhetjük, hiszen a szigorítással - ami igazából csak azokra érvényes, akik saját döntésük alapján akarják nehezíteni életüket – egyidőben az oltottak számára épp ugyanilyen területen történtek enyhítések, amik leginkább a járványtérképen feketére színezett járásokban éreztetik majd hatásukat, hiszen ott újra kinyithatnak a vendéglátó egységek és fitnesz-központok azoknak, akik az előbb említett kategóriába tartoznak.
Emellett említésre érdemes változás még az is, hogy a munkáltatóknak ezen túl joga van ahhoz, hogy tisztában legyen minden alkalmazottjának oltottsági státuszával, oltatlan foglalkoztatott esetén pedig nem csak lehetősége, de kötelessége is, hogy hetente legalább kétszer tesztelje, amit a hónap végéig még az állam biztosít számára, decembertől azonban saját zsebből kell állnia, így pedig várható, hogy nagyobb erőbedobással fogják majd biztatni alkalmazottjaikat a vakcina beadatására.

Nem véletlenül neveztem ezt az intézkedéscsomagot olyan megosztónak, hiszen amióta csak halvány elképzeléseink is voltak róla, hogy érkezik a koronavírus elleni vakcina, már oltásellenesek tömegei hangoztatták, hogy készüljünk, itt a szegregáció eszköze, az oltási igazolvány, vagyis sokkal inkább annak hiánya pedig az új Dávid-csillagos kitűző lesz. (Bár kitaláltam volna az előbbit, de sajnos nem egyszer találkoztam már efféle szerkesztett képekkel….). Ezek után láthattuk hogy fogadták a nyáron, amikor bizonyos kirándulási úticélokat a vakcinához kötöttek, majd a járványtérkép „engedékenységénél” ugyanezt az eljárást alkalmazták. Mindennek tudatában nem volt meglepő, hogy egy ilyen intézkedéscsomag egyesek (sajnos zavarba ejtően nagyszámú egyesek…) erőteljes nemtetszését váltotta ki, és attól tartok egyelőre még semmit nem láttunk ebből a nemtetszésből, ami hamarosan sokkal közvetlenebb módon is ki lesz mutatva, de inkább ne legyen igazam. Ezzel egyidőben hangoztatom, hogy eszem ágában sincs az említett csoportba sorolni azokat, akik egészségügyi okok miatt nem vehetik fel a vakcinát.

Hogy mit gondolok erről? A kormány végre beteljesíteni látszik egy ígéretét, amire az utóbbi időben nem igazán volt példa, úgyhogy ezúton is küldeném elismerésem számukra. Ki lett mondva, hogy az oltás vezet majd a szabadsághoz? Ki lett. Beteljesült eddig az ígéret? Nem. Be fog teljesedni? Mostanra hajlandó vagyok a legjobbakban reménykedni.

Ugyan bízom benne, hogy a Covid-törvény végre azokat is a vakcina pártájra állítja, akik eddig izomból elutasították, de ha csak nem történik valami karácsony előtti csoda, ennek bekövetkezésére nem látok nagy esélyt. Abban azonban mégis reménykedem, hogy a szinte teljes szabadság gondolatára lesznek majd, akik átértékelik a helyzetet, ha már a kollektív immunitás nem volt döntő kritérium.