A Dunán és annak mellékágain kezdetben az úgynevezett hajómalmok terjedtek el. Az efféle vízimalmok a vízfolyással együtt vándoroltak, és a vízállás függvényeként más-más helyre voltak úsztathatók. A hajómalmok azonban gyakran szinte egész szigeteket alkottak a Dunán, ezzel pedig nagy mértékben akadályozták a hajóközlekedést. Ezt orvosolandó fokozatosan betiltották működésüket, majd a 19.század, illetve a századforduló folyamán szárazföldi cölöpös malmokká alakították őket. A Csallóközben cölöpös malmokat elsősorban a Kis-Duna partjára építettek, ahol azonban a gőzmalmok megjelenésével gazdaságilag szépen lassan, de jelentőségüket veszítették. Míg 1866-ban a Kis-Dunán 37 malmot találnánk, mára vízimalmainkból csupán négy maradt fenn: a jókai, a pozsonyeperjesi, a dunatőkési és a tallósi. Mindemellett Gútán egy újabb építésű hajómalom-rekonstrukció is található.

A jókai vízimalom

A jókai malom legrégebbi írott említése 1894-ből származik. Ekkor még ez a malom is hajómalomként működött. Mindazonáltal 1899. augusztus 30-án Németh József, a jókai malom egykori tulajdonosa engedélyt kapott malmának cölöpös malommá történő átalakítására. A munkálatok egy év múltán el is kezdödtek. A malmot az átípítés után végül 1906 augusztusában helyezték üzembe a Kis-Duna bal partján. Nem kellett sokat várni a malom további átalakításáig sem: az eredetileg egyszintes épületet valószínűleg 1916 környékén alakíthatták át többszintűre, amikoris a malomban az eredeti kőpad helyett hengerszéket, felvonókat és más újabb gépeket helyeztek el. Ezen átépítésnek köszönhetően pedig egész Közép-Európát tekintve egyedülálló vízimalomként tarthatjuk számon a jókait, hasonlóháromszintű famalomra ugyanis akörnyező országokban sem találhatunk. A jókai malom egészen 1951 áprilisáig rendeltetésszerűen működött. 1983-tól pedig hivatalosan is műemlékként tartják számon.

A pozsonyeperjesi vízimalom

Virágzott a malomipar Pozsonyeperjesen is. Volt idő, amikor 11 vízimalom őrölte itt a Csallóköz gabonáját. Az 1893-94-es árvíz azonban javarészüket elpusztította, a tulajdonosok pedig –tekintettel a gőzmalmok elterjedésére –már nem tartották kifizetődőnek a megrongálódott vízimalmok helyrehozatalát. Így az egykor tündöklő malomipar korszaka Pozsonyeperjesen is letűnt. A még ma is álló vízimalmot a 19. század végén építette Renczés Boldizsár. Maga a malom azonban nem maradt sokáig ép, az 1920-as években tűzvész rongálta meg. Ezt követően vásárolta meg az épületet az erdész Nagy István, aki a malmot villamos áramot termelő fűrészmalommá alakította át. Érdekesség, hogy a malom termelte áram nem csak a fűrészelést gyorsította meg, de a falu középületeinek világítását is a malom szolgáltatta árammal biztosították. A pozsonyeperjesi malmot utoljára 1999-ben renoválták, jelenleg a Nyugat-szlovákiai Erőművek tulajdonában van.

A tallósi vízimalom

A tallósi vízimalmot Maticza János, molnár építette 1893-ban, nem sokkal azt követően, hogy Pozsony vármegye alispánja engedélyt adott a megépítésére. A malom épületét 1913-ban néhány tíz méterrel feljebbasziget alsó csücske felé helyezték át, oda, ahol afolyó amellékágával összefolyik. A létesítmény modernizálására 1940-ben került sor, ezt követően pedig még viszonylag sokáig, egészen 1960-ig működött. 1982-ben a malmot felújították és mint műemlék működik a Galántai honismereti múzeum által.

A dunatőkési vízimalom

A dunatőkési Cséfalvay-vízimalom szintén a 19. század vége táján épülhetett, mai formáját pedig az 1920-as átalakítása során nyerte el. A 6 méter átmérőjű malomkerékkel felszerelt malom utoljára a múlt század 40-es éveiben őrölte a gabonát. Az előbb bemutatott malmokkal ellentétben azonban nem cölöpökön áll, hanem közvetlenül a folyópartra épült, ami meglehetősen ritka megoldás volt a Csallóközben. Az 50-es években, az új híd felépítésekor a kis-Duna vizét elvezették, így azonban a kellő vízhozam hiányában a malom használhatatlanná vált. Utolsó molnár-tulajdonosa Cséfalvay Mihály volt. Magát a malmot 1982-ben nemzeti kultúrális-műszaki emlékké nyilvánították, 5 évvel később pedig egy kisebb felújításon is átesett. A teljeskörű helyreállítás mindazonáltal tovább váratott magára, szerencsére azonban 2016-ban erre is sor került.

A gútai vízimalom

Szlovákia egyetlen hajómalmaként a gútai vízimalom különös vonzerővel bír. Mindazonáltal az általunk ismert hajómalom pusztán egy rekonstrukció. Az eredeti dunaradványi malmot 1920-ban készítették, tulajdonosa Szivanyó Béla volt. Sajnos azonban ezen eredeti malom még 1945-ben rejtélyes körülmények között leégett. Eltűnése egyben az utolsó Dunán található vízimalom megsemmisülését is jelentette, ezért is építették meg a másolatát. A malom ma is látható rekonstrukcióját 1983-ban –a korabeli fotók és az egykori alkalmazott, Swain Lajos által alkotott modell segítségével –a komáromi hajógyárban készítették el. A malom 1995, május 25-én kötött ki mai helyén, amikoris a gútai természetvédők tulajdonába került. Maga a hajómalom elvileg működőképes lenne, azonban a holtág mozdulatlan állóvíze miatt nem használható. Ma a gútai vízimalom nemzeti kulturális örökségnek számít.

(ák)

képek forrása: danubeislands.sk