Gröhling több mint 10 éve a Páneurópai egyetemen szerzett diplomát. Kollár plágiumbotránya kitörése után a miniszter azonnal felszólította az egyetemet, hogy tüntessék el a munkáját a nyilvános könyvtárból. Ez a lépés is azt igazolja, hogy diplomamunka minősége hagy némi kivetnivalót maga után. A tárca vezetője azonban a szerződésre hivatkozott, állítása szerint soha nem szabadott volna nyilvánosságra hozni a munkáját, ezért távolította el az iskola a weboldalról.

Déjá vu, nemde? Korábban a szintén plágiumhős Andrej Danko (SNS) házelnök dugdosta szakdolgozatát a nyilvánosság elől. Gröhling sejthette, hogy oktatásügyi miniszterként az ő munkáját is megpiszkálják majd, így a beiktatása után Tomás Kostelnýt is alkalmazta, aki Danko szóvivőjeként komoly tapasztalatokra tett szert a plágiumbotránnyal kapcsolatos ügyintézés terén.

Miután Kollárt a múlt héten nem váltotta le a parlament, Gröhling szemmel láthatóan megkönnyebbült, és azt szajkózta, hogy az ő irománya is megállja a helyét a diplomamunkák világában. Az elektronikus adatbázist csak 2011-ben kezdték el használni, így Gröhling utólag ellenőrizte munkáját. Állítása szerint a rendszer 31%-os egyezést állapított meg, a részletes elemzést azonban elutasította nyilvánosságra hozni. A DenníkN újságírói viszont vették a fáradságot, és egy cseh adatbázis segítségével kiderítették, hogy valójában legalább 57%-os egyezést tartalmaz a munka.

A DenníkN információ szerint az újdonsült miniszter egészen egyszerűen átmásolta a két évvel korábban, 2007-ben leadott szakdolgozatának nagy részét, majd további lopott szöveggel tömte ki a diplomamunkáját, mely a terrorizmust vizsgálta.

Gröhling egyébként a jogi karon végzett, 35 évesen írhatta először neve elé a mesterfokot jelző három betűt. Ekkor már sikeres vállalkozó volt, egy jól menő szépségszalont épített fel (Pierot). A bulvárlapok csak a „celebek fodrászaként” tartották számon. Talán nem véletlen, hogy a szintén celebek által látogatott Páneruópai egyetem mellett döntött, mikor magával ragadta a jogtudomány iránti érdeklődés. Az egyetemet az egykori politikus, Ján Čarnogurský (KDH) alapította. Az évek során többször felmerült a gyanú, hogy nem tudásuknak köszönhetően szereztek a diákok jogi diplomát. Juraj Draxler korábbi iskolaügyi miniszter megvonta az akkreditációt az intézménytől, így éveken keresztül nem adhattak ki új diplomát. Utóda azonban nem fellebbezett a bíróság döntése ellen, így végül ismét beindult az oktatás a kéteshírű egyetemen.

Gröhling diplomamunkája nagy részben saját szakdolgozatát tartalmazza, a szövegben alig található eredeti gondolat, amelyet nem más szerzőtől idéz vagy éppen megjelölés nélkül „vesz kölcsön”. A 69 oldalas mesterműben saját szakdolgozatából 28 oldalt használ fel, de egyszer sem tesz utalást a forrásra. A saját részek általában összefoglalják, mi fog következni, de önálló elemzést vagy elmélkedést a témával kapcsolatban nem tartalmaz.

A miniszter menti a menthetőt, azzal védekezik, hogy 5 év tanulás árán, 10 szemeszter elvégzése után jutott el az államvizsgáig, amit becsületesen abszolvált. Elmondása szerint minden tantárgyat elvégzett és munkáját is megvédte, ahogy az elő van írva.

A szakértők szerint azonban eleve foghíjas a rendszer, mivel szinte csak régebbi munkákkal hasonlítja össze a feltöltött szöveget. Az adatbázisból hiányoznak a tankönyvek és egyéb releváns publikációk. A valódi egyezés mértéke tehát feltehetően jóval magasabb a kimutatottnál.

Gröhling langyosan reagált a Kollárt érintő vádakra, míg parlamenti kollégái többször is távozásra szólították fel Kollárt. Nem tartották elfogadhatónak, hogy egy ilyen fontos posztot egy olyan ember lásson el, akinél megkérdőjelezhető az erkölcsös magatartás. Sulík, a liberálisok vezére a friss kiflik kérdésénél leragadt egy ideje, szerinte az abortusz és diplomamunka kérdése időpocsékolás és fontosabb (gazdasági) kérdések miatt kellene aggódniuk a politikusoknak.

A slusszpoén az, hogy éppen Gröhling és Kolíková kapták feladatul, hogy egy olyan törvényjavaslatot dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi a titulusok utólagos visszavonását abban az esetben, ha beigazolódik, hogy nem becsületes úton jutott hozzá az adott személy.

Ezen a ponton nem az a kérdés, hány politikus maradna talpon, ha nagyító alá kerülne a diplomamunkája, hanem sokkal inkább az, hogy miért toleráljuk a hatékony oktatási rendszer illúziójának fenntartását, mikor a vak is látja, hogy kártyavárként dől össze a működőnek hitt mechanizmusok sora.

Nyitókép: SITA