Szladits károly 1871. december 27-én született Dunaszerdahelyen. Édesapja korai halálát követően édesanyjával Pozsonyba költöztek. Itt töltötte gimnazista éveit, amely időszak alatt a német, angol és francia nyelvet is elsajátította. Jogi tanulmányait Budapesten folytatta, és 1895-ben ő volt az első, akit sub auspiciis regis (a király védnökésge alatt) avattak jogász doktorrá. Ezen elismerésben csak azok részesülhettek, akik valamennyi középiskoai és egyetemi vizsgán az elérhető legjobb érdemjegyet szerezték. 1916-ban nemességet és az azzal járó előnevet szerez, neve innentől kezdve dunaszerdahelyi Szladits Károly.

Pályafutását az Igazságügyi Minisztériumban kezdte. 1896-ban tagja lett a polgári törvénykönyv előkészítésére létrehozott bizottságnak, amelynek munkájában 1928-ig tevékenyen részt vett. 1908-tól a Budapesti Tudományegyetem magánjogi magántanára, 1917-től rendes tanára lett. Közel negyven évnyi tanári tevékenysége alatt generációkat, tízezernél is több joghallgatót oktatott. Két alkalommal, 1932–33-ban és 1938–39-ben a Jog- és államtudományi kar dékáni tisztjét is betöltötte.

A magyar magánjogtudományban a német és osztrák jog szolgai követése ellen hadakozó Grosschmid Béni (Márai Sándor írónk apai nagybátyja) követője. Tudományos tevékenyéségét a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemezte. A magyar magánjog vázlata című tankönvye öt kiadásban szolgált egyetemi tankönyvül. Fő művének a Magyar magánjog című hatkötetes gyűjteményt tekinthetjük, amelyet „Nagy-Szladits”-nak is neveznek.

1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1943-ban rendes tagjává választották.1945 után ő a Jogtudományi Közlöny főszerkesztője és egyben egyik legtermékenyebb szerzője. Mindemellett tagja volt a hágai Állandó Választottbíróságnak is.

1953-ban élete munkásságáért és a jogásznemzedékek nevelése körében kifejtett tevékenységéért, a jogászok közül elsőként Kossuth-díjban részesült.

Szladits Károly 1956. május 22-én, életének 85. évében hunyt el Budapesten. Munkásságára a magyar polgári peres eljárásokban, beadványokban, bírósági határozatokban napjainkban is hivatkoznak.

(ák)