Egyhangúan állítják, hogy a szolgálat nem csupán fizikailag, de pszichikailag is rendkívül megterhelÅ‘. A volt kosaras Zuzana Babaríková nem ül otthon ölbe tett kézzel, hanem úgy döntött, hasznosítja magát ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Zuzana utoljára a nyitrai extraliga klubban játszott. A nyitrai kórházban több barátnÅ‘je is orvosként dolgozik, így elsÅ‘kézbÅ‘l kapta az információkat és nem habozott, amikor karácsony elÅ‘tt a kórház önkénteseket keresett, nyilatkozta a ÄŒasnak. „Egy pillanatig gondolkodtam és aztán jelentkeztem. Bár elsÅ‘sorban férfiakra volt szükségük, december 28-án felkerestek és másnap aláírtam a szerzÅ‘dést. Nem tudtam, mi vár rám, hova osztanak be, de kész voltam tenni, amit kell“ – meséli Zuzana, akit végül a COVID részlegre osztottak be.

„Itt történik az elsÅ‘ találkozás, kivizsgálják Å‘ket és továbbküldik. Minden COVID pozitív beteget elÅ‘ször nálunk vizsgálnak meg és mindegy, hogy ez az elsÅ‘dleges betegség vagy egy kéztörésrÅ‘l van szó“ – mondta Zuzana és hozzátette, ezek a páciensek 2-6 órát várnak általában, hogy sorra kerüljenek. „Ugyanis mindent fertÅ‘tleníteni kell és az idÅ‘be telik“ – folytatta és bevallotta, elég sokat jár-kel szolgálata alatt. „Hordom a mintákat a laboratóriumba és kísérem a betegeket röntgenre. Ha felvételre mennek, oda is velük megyek. Egy 12 órás szolgálat alatt 15-17 ezer lépést teszek meg. Nekem ez nem okoz problémát, megszoktam a mozgást“ – írja le Zuzana, de szerinte nem ez az önkéntesség legnehezebb része. „Reggel félötkor kelünk és 12 órát vagyunk overálban és maszkban. Le a kalappal minden egyes egészségügyi dolgozó elÅ‘tt, mivel az a 12 óra rengeteg“ – hangsúlyozza csodálattal a sportoló.

Szerinte pszichikailag is megterhelÅ‘ ott dolgozni. „Nem egyszerű nézni ezeket az embereket, fÅ‘leg a komolyabb eseteket, akiket a sürgÅ‘sségire viszek. Az emberek fuldokolnak, fÅ‘leg azok, akik lélegeztetÅ‘gépen vannak. Van, akinél ez valamivel jobb, de még mindig rosszul lélegeznek, félnek és a családjuk is fél“ – meséli a nehéz helyzetekrÅ‘l Zuzana, majd hozzátette: „Igyekeztem felkészülni a legnehezebbre, még ha a mi részlegünkre az nem is jellemzÅ‘. De erre nem lehet felkészülni, ha az ember nem dolgozik az egészségügyben. A halállal való találkozás nehéz, nem lehet rá felkészülni...“