Annak, aki járt már életében Dunaszerdahelyen, valószínűleg feltűnt, hogy városunkban különösen fontosak a kávézók, bár, ehhez már az is elég, ha utána nézünk, mennyi van belőlük. Amikor pedig nagy a konkurencia, muszáj az embernek valamiben kiemelkednie, ha ki akarja építeni vásárlói körét, pont, ahogy tette ezt Szabó Rudolf is, a Vespresso Korzó tulajdonosa, akivel lehetőségem nyílt beszélgetni arról, mi is teszi különlegessé a város jól ismert kávézóját.

Kevés ilyen barátságos fekvésű kávézó van Szerdahelyen, miért pont ezt a helyszínt választotta?
Ez nem más, mint a véletlen műve. Sokáig keresgéltünk egy megfelelő helyet, aztán „ezt dobta a gép”. Őszintén, azt is mondhatnám, hogy ez szerelem volt első látásra, aztán ugye itt maradtunk, megszoktuk és tényleg megszerettük.

Mióta üzemel a Vespresso Korzó?
Mostanra a negyedik évet is magunk mögött tudtuk. Az első pár év a felfutásról, a megismertetésről szólt, az utóbbi idő pedig sajnos kicsit megtépázta tervünket. Ennek ellenére azt érzem, elértük azt a szintet, amit szerettünk volna, hiszen kialakult saját vevőkörünk.

Szerdahelyen elég nagy a konkurencia kávézók terén. Ön miért éppen kávézót szeretett volna nyitni?
Saját indíttatású vágyam volt ez. Amikor vállalkozásba kezdtem olyan dologgal szerettem volna foglalkozni, ami érdekel is és szeretem is, így jött az öltet. Nem maga a kávézó volt az első vállalkozás, hanem a kis kávésautónk, amit szerintem sokan láthattak különböző rendezvényeken, miután láttuk, hogy az sikeresen működik, úgy döntöttünk nyitunk egy állandó helyet.

Egy ilyen elhelyezkedésű vendéglátóhelynek biztosan nagyon változatos vásárlói vannak. Mennyire látszik ez az igényeiken?
Úgy érzem mi kicsit speciálisabb helyzetben vagyunk, hiszen próbáltunk behozni egy olyan kávékultúrát, ami talán még „szűz talajra” érkezett. Konkrétan az úgynevezett „speciality kávékkal” foglalkozunk, vagyis nem kommersz termékeket kínálunk vendégeinknek, hanem magasabb minőségű, frissen pörkölt kávékat. Kicsit a lokális vonalat is igyekszünk erősíteni, például azzal, hogy helyi pörkölésű kávét kínálunk. Igazából valami újat próbálunk mutatni a vendégeknek, hiszen kávé és kávé között is sok a különbség és szerencsére nem is maradtunk kereslet nélkül, megtaláltuk azt a réteget, aki ezt igényli és egyszerre hatottak igényeik a kínálatunkra és kínálatunk az igényeikre. Mindezzel pedig ki is tudunk tűnni a többi kávézó közül, vendégeinken pedig látszik, hogy szívesen járnak hozzánk.

Mennyire volt nehéz az utóbbi (hamarosan) két év rendelkezéseihez alkalmazkodni?
Inkább azt mondanám, megterhelő volt. Rengeteg dologra oda kellett figyelnünk, be kellett tartani minden előírást, ezt pedig szigorúan is vettük. Szerettük volna azt mutatni, hogy nincs semmilyen „jaj, de én azért bejöhetek” féle kivételezés, mindig be kell tartanunk az intézkedéseket. Kicsit azért úgy éreztem, hogy élvezhetjük annak gyümölcsét, hogy korábban kialakítottunk egy vevőkört és igaz, hogy nem akkora intenzitással, de mégis sikerült átvészelnünk ezt az időszakot. Bár előfordultak nehézségek, de ez az időszak nem a meggazdagodásról szólt, hanem a túlélésről, ami pedig szerencsére úgy néz ki, sikerült.

Mi hiányzik a leginkább a járvány előtti időszakból?
Onnan szinte minden. Leginkább az a hangulat, ami akkor természetes volt. Nálunk ugye nem csak a kávézót, hanem a rendezvényes részt is befolyásolta a járvány, utóbbit erősen megtépázva, azon kívül pedig, mint valószínűleg mindenkit, minket is teljesen kizökkentett a normális életünkből a kialakult helyzet. Röviden összefoglalva, minden ami most elmarad, vagy elmaradt, az hiányzik.

Gondolkodtak-e már bármilyen terjeszkedésen?
Magát a helyet egészen biztosan nem szeretnénk nagyobbítani, ennek megvan a maga családias légköre, ezt pedig semmiképp nem szeretnénk módosítani. Ha lenne valamilyen változtatás, akkor is ragaszkodnánk a vendégközeli kialakításhoz, terjeszkedést pedig csak úgy tudunk elképzelni, hogy nyitnánk még egy hasonló nagyságú helyet. Mindez érvényes a cég rendezvényes részére is, ott is egységben bővítenénk, nem méretben, hiszen az sem a hangulat, sem a minőség rovására nem menne. Egy ötven- száz személyes kávézó nincs tervben és soha nem is volt. Sajnos azért az utóbbi idők megmutatták, hogy ilyen szempontból nem szabad nagyon elrugaszkodni a Földtől, de megbízható, elégedett vevőkkel sosincs kizárva a terjeszkedés.